UNGHVÁRY LÁSZLÓ ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA

„A város neves szülötte Cegléden azt a gondolatot vitte tovább, amit közel fél évszázaddal előtte Török János megfogalmazott és igyekezett megoldani.

 

Viszont a Duna-Tisza köze homok tengere és jelesül a Három Város természeti és gazdasági problémái továbbra is fennálltak. Itt a homok területek a XVII. század végére szinte már gyomot sem teremtek. A szél hordta a homokot, buckákat épített, áthelyezve a homokot, s betemetve gyepet, szántót, tanyát és utat. A sivár futóhomok termővé tétele nem volt egyszerű feladat.

Mikor Unghváry László (1883-ban) és később Unghváry József (1892-ben) is visszatérve szülővárosukba látták a nagy feladatot, mint előtte Szeged környékén Vedres István (1789-ben) és Papp Gedeon, majd Unghváry Sándor Nagykőrösön (1888-ban) a „gyümölcsöző” munkájukat faiskola létesítésével kezdték. Elképzeléseiket kezdetben kétkedve fogadták, nem akarták Unghváry László szakértelmét sem elismerni. De Unghváry László rendületlenül vallotta, hogy megoldás, a édenteremtés alapja a jó minőségű szaporítóanyag (alany, oltvány), amely megfelelő műveléssel elérhető homokon. Ebben versengő 3 testvér egyetértett…

Unghváry László 1856. június 6-án született Cegléden. Szülei Unghváry József és Seres Julianna mézeskalács-sütők voltak, de a család foglalkozott szőlőműveléssel is. Az elemi iskoláit Cegléden végezte. Ezt követően az Érdiószegi Vincellér Iskolát járta ki, majd Budán az Entz Ferenc vezette Vincellér és Kertészképző Gyakorlati Tanintézetet is elvégezte. Cegléden, mint városi kertészt alkalmazták és egyéves próbaidőre, majd kinevezett lett, de vágyott az önállóságra. Előbb a városnak, majd saját maga földjén kezdett szaporítóanyagot termelni. A telepet fokozatosan bővítette, faiskolája néhány év alatt kilenc holdra nőtt, majd további 56 hold földet vett haszonbérbe Bedében, a róm. kat. egyház tanítói földjéből.

József öccsével szakmai vitáik voltak, így a ceglédi utjaik elváltak 1892-ben. De ez egy másik faiskolás élettörténete. Unghváry László folyton bővített, fejlesztett – de mindig hitelekből. Amikor a bankok nagyon szorongatták, Kecskemétre akart költözni, a kiscsalánosi határba. Erre azonban megmozdultak Cegléd módos emberei és egyenként 100 Ft-os váltóval RT. formában folytathatta a vállalkozását. Átvészelve így a nehéz időszakot, majd újra fejlesztette faiskoláját, a 224 holdból 112 hold volt faiskola!

Rendszeresen kiadott részletes árjegyzéket, ebben kiemelte, hogy fajtái Bereczki Mátétól valók (Mezőkovácsháza és Kunágota), de jutott belőle a feledésbe merült nagymágocsi faiskola részleghez is. Ma szinte elképzelhetetlen mennyiségű alanycsemetét és oltványt termeltek. Olcsón és kiváló minőségen! Csak a gyümölcsfajták kínálata meghaladta évente a félezret, és nem volt fajtakeveredés… A Millennium évében a gyümölcsfaiskola 40 holdjáról 1,1 millió oltványt és 15 millió vadcsemetét adtak a piacnak, belföldre is, meg exportra is (Románia, Szerbia, Ausztria, Német-és Oroszország, Galícia, Lengyel-és Törökország). Unghváry László nemcsak kitűnő gyakorlati kertész volt, hanem nagyon jó üzletember és reklámszakértő is. És amikor Magyarországon megjelent a filoxéra (Viteus vitifolii) Délvidéken (Pancsova), azonnal lépett, mint majd az amerikai pajzstetű dolgában.

A több lábon állást és a kreativitást képviselte. Majd újabb események, Csemőben 126 hold birkalegelőt vásárolt 1894-ben és azt csemege- és borszőlővel telepítette be és utat épített a községhez; a Hantházi vonalnak főrészvényese lett. Később Bedében is telepített szőlőt, így 1902-ben a terület már 300 holdra növekedett. Az Unghváry faiskola és szőlőtelep ekkor a katalógusait több nyelven megjelentette. Ráadásul, mint említettük, Bereczki Máté halála után (1895) átvette a híres pomológiai telepet, már Kecskeméten is egy nagyobb faiskolát létesített. A szőlőtelepítéseket követően kiépítette a borászati telepét, mintegy 50-60 ezer hl kapacitású volt.

Unghváry László Cegléden, Pesten, a Váci utcában tartott fenn irodát, ott alkalmazta Ormos Imrét – a később híres kertépítő professzort. A ceglédi háza, a Kossuth Ferenc u. 3. alatt kényelmes polgári hajléka volt, nagy vendégséget is tudott fogadni. A cége több ezer holdas birtokká nőtt, 2.000 főt meghaladó munkással. Cegléd és Csemő mellett, Alsóhernádon erdészeti szaporító telepet alapított Gyón mellett, Valentyik Ferenc 3 részes tanulmányában azt is megírta, hogy a területén gazdasági vasutat épített ki. Herényben (ma Szombathely része) ugyancsak erdészeti szaporítóanyagot termelt és faiskolát tartott fenn.

Unghváry László irodájában a falon ez függött: „Az erős akaratnak mi sem áll útjában.” – Sajnos, állt, a történelem. Az 1919-es események, szinte a Tanácsköztársaság bukásával egy időben hunyt el, pedig az tette tönkre… Fia és özvegye a II. világháború végéig működtette ezt a remek kertészeti vállalkozást, de a történelem mancsát ismét az asztalra tette: a megszálló katonák a cég teljes dokumentációs anyagát a kozák lovak alá almozták, a családtagok meg hiába voltak a tudomány és a művészetek mécénásai, menekülni kényszerültek külföldre. A nagy sikerek közepette a tragédiák sora is megérintette, így a kiszemelt utód, Ede elesett a szerb fronton, nagy gyászt hozva a családra. Neve olvasható az I. világháborús emlékművön.”

A cikket írta: Dr. Surányi Dezső